Médiatörténeti szöveggyűjtemény

Peternák Miklós: Bevezető

Az összeállítás több, mint fél évezredet fog át időben, tartalmi szempontból talán még ennél is tágasabb, s szándékaink szerint nem csupán információkat, de inspirációt is kaphatnak az olvasók ahhoz, hogy tudatosan és történeti szempontokat sem feledve próbáljanak közelíteni a 21. századi kép- és médiavilághoz. A címben jelzett „médiatörténet” itt rövid magyarázatra szorul: elsősorban a művészet, jelesül a képzőművészet az a választott perspektíva, amely felől a technikai képek és előzményei, tágabban a kép és kommunikáció változó formái és fogalmai, sokszor talán meglepőnek tűnő, szinte „archeológiai” közelítést kívánó kapcsolatrendszere megközelítésre kerülnek. Így az anyag, technika, eszköz, módszer, sőt közeg is a sokjelentésű és az 1960-as évektől divatos fogalommá vált „médium” lehetséges feloldása. A vállalkozás – ahogy másfél évtizeddel ezelőtti előzménye is – a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán folyó képzéshez kapcsolódik, ahol a hallgatók „médiaművész” diplomát kapnak – de célzott közönsége jóval szélesebb, hiszen a választott (részben már „klasszikusnak” is tekinthető) írások azok számára is érdekesek lehetnek, akik szakmai érdeklődéstől függetlenül kezdenek olvasásukhoz. »»»

A „médiaművész/médiaművészet” összetétel is magyarázatot kíván: ugyancsak konstruált nemzetközi szó, a „festőművész”, „fotóművész”, „videóművész” stb. mintájára, amit tekinthetünk értelmetlennek is, de ez abban nem fog segíteni, hogy megértsük, miért és hogyan került mégis általános szak- és köznyelvi használatba, s mit érthetünk ezen. Mint összefoglaló megnevezés általában olyan műalkotások, művészek, művészeti felfogások és aktivitás megjelölésére használjuk, melyeknél a képzőművészet hagyományos eszköztára kiterjed az új, technikai képek, „médiumok” irányába (legyen az fotó, rádió, televízió, mobil eszköz, számítógép, internet vagy akár ipari robot) – tehát az átfogóbb „képzőművészet” kategóriáján belül lehet értelmes. Konkrét hazai (http://mediamodell.c3.hu/) és nemzetközi példák (http://www.medienkunstnetz.de/) segíthetnek abban, hogy a hasonlóságokat felismerve világossá váljon a név értelmezési tartománya.

A szövegválogatás FRIEDRICH KITTLER (1943), hazánkban is jól ismert gondolkodó[1] Könyv és perspektíva című esszéjével kezdődik, ami részben szimbolikus, hiszen az ezredvég-ezredforduló forradalmi média- és kommunikációs változásai talán csak a 15. század, a reneszánsz fordulatával állíthatók párhuzamba, részben viszont kivételesen alkalmas indítás, hiszen Kittler épp azon két, alapvető felfedezés között keres (és talál) kapcsolatot, melyek képi és szövegalapú kommunikációs tudatunk a legutóbbi időkig meghatározták. A „Gutenberg-galaxis” könyvnyomtatással, az írás egyszerű, moduláris reprodukálásával és identikus sokszorosításával kezdődő fordulata valamint a geometrikus kontroll egzaktságát a közvetlen látványtapasztalat folyton változó érzéki élményével kombináló, új típusú kép egyaránt a digitális korszakkal veszti el egyeduralkodó jellegzetességét. A perspektíva logikája, Brunelleschi demonstrációi, Alberti traktátusa nyomán létrejövő képtípus nemcsak évszázadokra határozza meg a festői-grafikai képalkotást, de átvándorolt optikai eszközeinkbe, a fotó, film, televízió képe ugyanezt a szemléleti modellt követi. Ennek az egyeduralomnak csak a számítógép pixeleken, vektorokon alapuló szimulációs-matematikai logikája vet véget, bár a kiindulópontja a computerképnek is a perspektíva tapasztalata (ld. ezzel kapcsolatban LEV MANOVICH[2] írását: Az űr feltérképezése: a perspektíva, a radar és a háromdimenziós számítógépes grafika), ami talán felkeltheti az érdeklődést a perspektíva-történet alaposabb megismerése iránt is (http://www.c3.hu/perspektiva/).

A kötet második tanulmánya, a neves művészettörténész, ANDRÉ CHASTEL (1912 – 1990) írása betekintést enged – ahogy azt Hans Belting nevezi: „művészet korszaka előtti” – korábbi, mára (azt gondolhatnánk) jórészt feledésbe merült képhasználati formák és kultuszok területére. A veronika egy képtípus születését, a kegykép funkcionális működését valamint annak történeti hátterét, a „lenyomatszerű” s így a modellel történő érintkezéses kapcsolata révén hitelesnek elfogadott (Vera Icon = az igazi kép) képfajta lényegét tárja föl, megemlítve képfelfogásunk máig eleven és izgató (s a perspektíva hagyományától független) ikonjait, mint mandylion és a Torinói lepel (utóbbi, André Bazin kötetünkben ugyancsak olvasható esszéjének egyik lábjegyzete szerint „az ereklye és fénykép szintézisét jelenti”). Nem lényegtelen utalni arra is, hogy ha elolvassuk az ereklye és kópiái történeti működéséről szóló részleteket, lehetséges – innen nézve nem is oly meglepő – kapcsolatot találni a mai reklámipar és logó-kultúra jelenségeihez.

HEINRICH SCHWARZ (1894–1974) méltatlanul ritkán hivatkozott, alapos elemzése Vermeer és a camera obscura kapcsolatáról szól, egyúttal betekintést enged a 17. századi optikai fordulat[3] alapvető tényeinek, forrásainak izgalmas, sokszínű halmazába: Ekkor vált világossá, hogy az egyszerű természeti jelenség, vagyis hogy amikor egy sötét szobába (ez a camera obscura szó szerinti jelentése) a külvilágból a fény csupán egy keskeny nyíláson, lyukon keresztül jut be, a külvilág fordított állású képe a szoba falán, vagy bármely (világos, a „vetítés” érzékelését segítő) felületen láthatóvá válik. A camera obscurából eszköz, hordozható tárgy, vagy mutatványos sátor, esetenként épület lesz, s a Kepler meghatározta lencsetörvények nyomán kiszámíthatóvá és elkészíthetővé válik a legmegfelelőbb, a kamra nyílásába illeszthető lencse, vagy objektív. A téma nem csupán a festő Vermeer munkásságával kapcsolatos nemzetközi divathullám kontextusában lehet érdekes, hanem általában véve a tudomány és művészet[4] valamint a képalkotó művészek és az optikai segédeszközök viszonyának[5] történetét tekintve is.

TERRY CASTLE (1953) írása némileg az imént említett korszakhoz is kapcsolódik, minthogy a laterna magica megjelenése és elterjedése ugyancsak a 17. század közepétől datálható, ám a Fantazmagória – avagy a kísértetgyártás és a fantáziálás modern metaforikus értelmezései című kitűnő esszé ennél jóval szerteágazóbb, összetettebb kulturális mezőben helyezendő el, beleértve a fantazmagória kifejezés eredetét és használatának módosulásait. Robertson, a fantazmagória kitalálója azon korszak szülötte, s működése a 18-19. század fordulóján egybeesik az árnyékrajzolatok, a sziluettkészítés, a „kínai árnyékszínházak”[6] melyben – ezzel párhuzamosan – igen divatossá válik a festészet „felfedezése” mint ikonográfiai téma. Ez utóbbival foglalkozik ROBERT ROSENBLUM (1927–2006) A festészet eredete: a romantikus klasszicizmus ikonográfiájának egy problémája című dolgozata, mellyel máig tartó diskurzust indított el, beleértve ezen úttörő tanulmány azóta megjelent korrekcióit, továbbgondolását is. [7]

A mozgó árnyak művészetének is nevezett film egyik meghatározó kritikusa ANDRÉ BAZIN (1918–1958), akitől itt A fénykép ontológiája című esszé olvasható, amely – bár így végződik: „Egyébként pedig a filmet nyelvnek kell tekintenünk.” – mégis inkább a fotografikus kép újszerűségével, az azt megelőző képalkotási formákhoz való viszonyával, hasonlóságokkal és különbségekkel foglalkozik. A kiváló fotótörténész, és egy inspiratívan új szemléletű fotótörténeti könyv szerkeszője[8] MICHEL FRIZOT A szem nagy műve: Étienne-Jules Marey (1830–1904) című tanulmányában a nagy hatású fiziológus kutató, s lényegében szándékától függetlenül a mozi úttörőjeként is számon tartott tudós munkásságát tekinti át. Marey egyébként a magyar festő-professzor, a ló mozgását tanulmányozó Székely Bertalan munkásságára[9] is hatással volt, levelezésben álltak.[10] ROBERT TAFT tanulmánya – Eadweard Muybridge és munkássága – Marey kortársának, s bizonyos értelemben, a pillanatnyi mozgásfázisok rögzítésének fotográfiai módszere miatt vele párhuzamba állítható, kalandos sorú fényképésznek a pályáját ismerteti.

Ugyancsak köthető a fotográfia és a film, általában pedig a technikai képek megjelenésének, újszerűségének témájához az egyik legtöbbet hivatkozott WALTER BENJAMIN (1892–1840) tanulmány, A műalkotás a technikai reprodukálhatóság korában – melyet itt új fordításban lehet olvasni. Aktuális értelmezés-lehetőségeihez talán inspiráló lehet az Aura. A technikai reprodukálhatóság korszaka után című, 2004-ben rendezett kortárs médiaművészeti kiállítás, melynek e szöveg központi fogalma volt az egyik kiinduló motívuma (http://aura.c3.hu/).

WILLIAM MORITZ (1941–2004) írása, az Álom a színzenéről bizonyos értelemben köthető még ezen első, médiaarcheológiai, történeti részéhez a kötetnek, minthogy a szín-zene-fény összekapcsolása vágyának, kutatásának, ezzel kapcsolatos találmányoknak és legfontosabb szerzőknek az ismertetésével foglalkozik, teszi azonban ezt már a videóklip korszak hajnalán, az első music-clips hullám idején, utolsó példái pedig az experimentális film – mára klasszikussá vált – szerzőitől valók. A kísérleti film mint képzőművészeti műforma és kutatói attitűd már a kötet második részébe vezeti át az olvasót, s ezen átvezetéshez teremthet hátteret három, a 20. század művészetét döntően meghatározó képzőművész egy-egy rövidebb írásának közlése. Ugyan egyikük sem kifejezetten mint a „médiaművészet úttörője” vált híressé, de ismeretük nélkülözhetetlen, hatásuk kikerülhetetlen, s a jelenkori művészet lényegi folyamatai, referenciáinak nagy része nélkülük értelmezhetetlen.

MARCEL DUCHAMP (1887–1968) A teremtő aktus című szövege eredetileg előadásként hangzott el,[11] KAZIMIR MALEVICS (1879–1935) A tárgynélküli világ című tanulmánya (melyből egy részletet közlünk) és MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ (1895–1946) A szelet-embertől az egész emberig című írása egyaránt az – egyébként Moholy-Nagy tervezte – Bauhaus könyvek sorozatban jelent meg 1927-ben illetve 1929-ben. Ekkor készült Dziga Vertov Ember a felvevőgéppel című filmje, s e film párdarabjának is tekinthető Berlin. A nagyváros szimfóniája Walter Ruttmanntól. DZIGA VERTOV (1896–1954) írásai mellett KASSÁK LAJOS (1887–1967) Az abszolút film – Berlin. A nagyváros szimfóniája című beszámolója (Ruttmann filmjének budapesti bemutatójáról) az experimentalizmus forrásait reprezentálják.

ERDÉLY MIKLÓS (1928–1986) Mozgó jelentés. Zenei szervezés lehetősége a filmben című tanulmányának és CHRISTIAN METZ (1931–1993) Elbeszélés/diskurzus. Jegyzetek két voyeurizmusról című szöveg-részletének újraközlése egyrészt még ugyancsak a filmhez kapcsolható, másrészt mindkettő jellegzetesen az 1960-as és 1970-es évek nyelvészeti, szemiotikai közelítésének hatását mutatja, de egészen eltérő irányban és konklúziókkal. Erdély, mint gyakorló filmes egy lehetséges jelentésszervezés modelljét vázolja föl, Metz, mint gyakorló néző pedig lacanianus háttér felől közelít (és sarkallhat reményeink szerint további olvasásra, egyéb filmelméleti közelítésmódok megismerésére.)

A válogatás utolsó részét (bár e részeket szándékosan nem különítettük el egymástól) VILÉM FLUSSER (1920–1991) Képeink című esszéje nyitja, s tőle való a kötetet záró írás is. Ez a rész az elektronikus kép- és hangrögzítés (analóg és digitális) korszakát, a szűkebb értelembe vett mcLuhani világfalu művészeti tereit, ennek elméleti megközelítési-lehetőségeit villanta fel mozaikszerűen. Marshall McLuhan ugyan közvetlenül nem szerepel e kötet szerzői közt – ahogy sem gazdasági, sem politikai, sem szociológiai vagy tömegkommunikációs írásokat sem kívántunk integrálni, ami indirekt módon jelzi a válogatás kereteit – de nyilvánvalóan ott van, szinte folyamatosan a háttérben. Vilém Flusser a különböző kép- és médiumformák megismerése irányába viszi el gondolkodásunk és tekintetünk: Szerinte „... a képek többé nem reprezentálják a világot. Az új képek gondolatok artikulációi – nem másolatok, hanem projekciók, modellek. Ezért szükséges kidolgozni a képekhez való új viszonyt, és azt hiszem, manapság ez is történik.”[12]

E korszak internacionális és hazai klasszikusai következnek, NAM JUNE PAIK (1932–2006): Nem-időbeli információ című előadása és BÓDY GÁBOR (1946–1985)[13] tervezete, az INFERMENTAL.[14] Egy kinematografikus időszaki kiadvány terve valamint a Végtelen kép és tükröződés című esszéje, melyek egyaránt a videó iránt érdeklődőknek nyújt inspiratív támpontokat. A videóval még három tanulmány foglalkozik, más-más szempontokból: TOM SHERMAN már a végpont felől, a digitális multimédia és a hálózati videómegosztók korából tekint e médiumra (A videóművészet kilenc élete. Technológiai fejlődés, a videoművészet visszatérő halálközeli állapota és a vernakuláris videó életereje…)[15] GENE YOUNGBLOOD (1942) korábbi írása a számítógépek megjelenésének „hőskorából” való, s vizionáriusként rajzolja meg a (számunkra már múlttá vált) jövőt: Az új reneszánsz: művészet, tudomány és az univerzális gép. S végül (bár a kötet szerkezetét tekintve legelőbb) JAMES P. CRUTCHFIELD (1955) Téridő dinamika a videó-visszacsatolásban című (talán itt is mondható már: klasszikus[16]) tanulmánya a leginkább felkavaró, meditációs bázisként sem utolsó (ld. Nam June Paik: Video-Buddha) videotechnikai lehetőség, a Bódy Gábor írásában is elemzett feed-back, a saját monitorjára állított kamera, e monadikus, legegyszerűbb „zárt lánc” fizikai leírását adja, értelmezi.

Még egy neves fizikus szerepel szerzőként a kötetben, ami jelzi azt a tényt is, hogy a 20. századi művészet minden korábbinál több és szorosabb szállal kötődik nem csupán a technikai eszközök, de az új tudományos felfedezések szférájához is: OTTO RÖSSLER (1940)[17] – Rössler attraktor felfedező-névadója, a káosz elmélet és az endofizika világának kutatója Ha mi szabhatnánk meg a fény sebességét és az atomok méretét, a múltat és a jövőt is megváltoztathatnánk című esszéjét nem csupán az új fizikai világkép iránti érdeklődés felkeltése céljából közöljük, hanem azért is, mert különösen inspiráló lehet, ahogy a történeti hivatkozásokat bekapcsolva a legfrissebb fogalmakat, például az interfészt, a computerizáció korának egyik központi elemét és újdonságát magyarázza és tárgyalja – kiindulva a perspektíva művészeti kategóriájából.

S ha Otto Rössler után olvassuk el PETER WEIBEL[18] (1944) Az intelligens kép: Neurofilm vagy kvantumfilm? című tanulmányát, a lehetséges összefüggések egészen új rendszerével szembesülhetünk, mely a hagyomány és innováció határait éppúgy képes átrendezni, mint ahogy művészeti alkotás és tudományos felfedezés egymástól gyakran igen távolinak látszó halmazaira is ugyanazon tekintettel rálátni.

Az új eszközök, technikák, eljárások általában nem tűnnek el valamely még újabb hatására, viszont szerepük, az a kontextus, ahogyan használjuk illetve ahogyan beszélünk róluk részben vagy teljesen megváltozik: a használat szűkkörűvé válhat, vagy teljesen átalakul, utóbbi esetben a tudomány- technika- kultúr- vagy művészettörténet, illetve átfogóan a médiatörténet tárgyaivá válnak. A médiaarcheológia tárgyai, vagy a fotográfia, mozgóképi és hangkísérletek, az elektronikus (analóg majd digitális) médiumok áttekintése, rendszerezett példák segítségével történő bemutatása szemléletesen segíti a műalkotások s egyben a történeti változás, főbb állomások és ahhoz kapcsolódó újdonságok megértését. Napjaink univerzális eszköze (melyen ez a szöveg is készül, s melynek segítségével csak néhány kattintás a források ellenőrzése vagy új hivatkozások keresése) ugyancsak nem előzmények nélkül való: s hogy ezek milyen távoliak lehetnek, arra példa WERNER KÜNZEL (1951) A GÉP születése: Raymundus Lullus és találmánya című történeti munkája, illetve VANNEVAR BUSH (1890–1974) Út az új gondolkodás felé (Ahogy gondolkodhatnánk) című alapvető írása az 1945-ös Athlantic Monthly-ból.[19]

ZBIGNIEW RYBCZYŃSKY írása, a saját filmes gyakorlatából, elméleti megfigyeléseiből, találmányaiból és egy ideális stúdió tervéből egybeszerkesztett Traktátus a vizuális képről egyedülállóan érdekes olvasmány, mivel a szerző eddig elkészült művei kontextualizálják, hitelesítik.

A kötetet VILÉM FLUSSER 1990 áprilisában, Budapesten tartott előadásának szövege zárja: A televíziós kép és a közösségi tér kategóriái a romániai forradalom fényében című írás nem csupán arra hívja fel a figyelmet, szinte látnoki módon, hogy miként változott és változik a televíziós kép (s az egész úgynevezett „televíziózás”) szerepe és hatása a 21. századra, de áttekinti röviden a nyilvánosság tereit és átfunkciónálódásukat. E kategóriákat, a társadalmi nyilvánosság szerepváltásait érdemes végiggondolni legutóbbi időszak egyik új művészeti formája, a közterek művészete (vagy Public art) szempontjából is, melynek magyarországi nyitánya a Polifónia rendezvénysorozat volt 1993-ban.

A szöveggyűjtemény szándékaink szerint legalább utalásszinten érinti a jelentősebb, tárgyunkhoz kapcsolódó témaköröket, s tartalmaz olyan információkat, melyek a továbblépést, az alaposabb, részletesebb megismerést segíthetik, vagyis ezen ajánlások nyomán a használó immár önállóan folytathatja az ismerkedést és a kutatást.

[1] Grammophon Film Typewriter. Berlin: Brinkmann & Bose, 1986, Optische Medien. Merve: Berlin, 2002. Utóbbi magyarul: Optikai médiumok. Ráció – Magyar Műhely, Budapest, 2005

[3] Svetlana Alpers: Hű képet alkotni (Holland művészet a XVII. században). Corvina, Budapest, 2000

[4] Martin Kemp: The science of art: Optical themes in Western art from Brunelleschi to Seurat. Yale University Press, 1990

[5] David Hockney: Titkos tudás. A régi mesterek technikájának újrafelfedezésa. Officina’96 kiadó, 2003

[6] E fogalmak magyarázatát, illetve a kortárs művészettől sem idegen feldolgozásokra példákat találhatunk a Pillanatgépek című nemzetközi kiállítás katalógusában, mely függelékként közli Werner Nekes kísérleti filmes és a médiatörténeti tárgyak, dokumentumok talán legjelentősebb gyűjtője fogalommagyarázatait is. Letölthető: http://pillanatgepek.c3.hu/kiallitas/katalogus/

[7] George Levitine: Addenda to Robert Rosenblum’s „The Origin of Painting: A Problem in the Iconography of Romantic Classicism” The Art Bulletin Vol. 40, No. 4 (Dec., 1958), pp. 329-331

Frances Muecke: „Taught by love”: the Origin of Painting again. The Art Bulletin June 01, 1999

Ann Bermingham, „The Origin of Painting and the Ends of Art: Wright of Derby’s Corinthian Maid,” in Painting and the Politics of Culture: New Essays on British Art 1700-1850, John Barrell, ed. (Oxford and New York: Oxford University Press, 1992)

Jacques Derrida: Memoirs of the Blind: The Self-Portrait and Other Ruins. University of Chicago Press, 1993

Victor Stoichita: Short History of the Shadow. The University of Chicago Press - Reaktion Books, 1997

[8] La Nouvelle Histoire de la photographie, éditions Larousse, 2001 – angol és német nyelven is megjelent.

[9] Székely Bertalan Mozgástanulmányai. Magyar Képzőművészeti Főiskola -Balassi Kiadó - Tartóshullám Budapest, 1992. http://www.c3.hu/szekely_bertalan/

[10] Levelei és Székelynek küldött képe: http://www.c3.hu/szekely_bertalan/

Marey eredeti táblái http://www.bium.univ-paris5.fr/marey/

[11] Az eredeti előadás hangfelvételét kiadta az Aspen („The multimedia magazine in a box”) 5-6. száma, melynek internetes feldolgozása jóvoltából meghallgatható illetve letölthető http://www.ubu.com/aspen/aspen5and6/audio5E.html

[12] Interjú Vilém Flusserrel, 1988. http://flusserdvd.c3.hu/

[13] Az 1987-ben kiadott, munkásságát összegző oeuvre- katalógus on-line elérhető, letölthető: http://www.c3.hu/collection/videomuveszet/gabor_body/index.html

[16] Az eredeti könnyen elérhető újraközlése, egy átfogó művészet-technika- és kortörténeti kontextusban: Woody Vasulka, Steina Vasulka, Eigenwelt der Apparatewelt: Pioniere der Elektronischen Kunst / Pioneers of Electronic Art, Peter Weibel, artistic director; David Dunn, ed. (Santa Fe: The Vasulkas ; Linz: Ars Electronica Center, 1992). http://www.vasulka.org/Kitchen/PDF_Eigenwelt/Eigenwelt.htm - e forrásértékű kiadványban a legkorábbi, részben művészek és mérnökök által konstruált innovatív eszközök sora is megtalálható.

[17] Otto E. Rössler: Endophysics: The world As an Interface, 1992, illetve http://www.v2.nl/archive/people/otto-e.-roessler http://www.atomosyd.net/spip.php?article6

«««

letöltés (10 MB, PDF) 

Friedrich Kittler: Könyv és perspektíva

André Chastel: A veronika

Heinrich Schwarz: Vermeer és a camera obscura

Robert Rosenblum: A festészet eredete: a romantikus klasszicizmus ikonográfiájának egy problémája

Terry Castle: Fantazmagória – avagy a kísértetgyártás és a fantáziálás modern metaforikus értelmezései

André Bazin: A fénykép ontológiája

Michael Frizot: A szem nagy műve: Étienne-Jules Marey (1830–1904)

Robert Taft: Eadweard Muybridge és munkássága

William Moritz: Álom a színzenéről

Walter Benjamin: A műalkotás a technikai reprodukálhatóság korában

Kazimir Malevics: A tárgynélküli világ

Marcel Duchamp: A teremtő aktus

Moholy-Nagy László: A szelet-embertől az egész emberig

Dziga Vertov írásaiból

Kassák Lajos: Az abszolút film – Berlin. A nagyváros szimfóniája

Erdély Miklós: Mozgó jelentés. Zenei szervezés lehetősége a filmben

Christian Metz: Elbeszélés/diskurzus. Jegyzetek két voyeurizmusról

Vilém Flusser: Képeink

Nam June Paik: Nem-időbeli információ

Bódy Gábor: INFERMENTAL. Egy kinematografikus időszaki kiadvány terve

James P. Crutchfield: Téridő dinamika a videó-visszacsatolásban

Bódy Gábor: Végtelen kép és tükröződés

Tom Sherman: A videóművészet kilenc élete.

Technológiai fejlődés, a videoművészet visszatérő halálközeli állapota és a vernakuláris videó életereje…

Werner Künzel: A GÉP születése: Raymundus Lullus és találmánya

Vannevar Bush: Út az új gondolkodás felé. (Ahogy gondolkodhatnánk)

Gene Youngblood: Az új reneszánsz: művészet, tudomány és az univerzális gép

Lev Manovich: Az űr feltérképezése: a perspektíva, a radar és a háromdimenziós számítógépes grafika

Otto Rössler: Ha mi szabhatnánk meg a fény sebességét és az atomok méretét, a múltat és a jövőt is megváltoztathatnánk

Peter Weibel: Az intelligens kép: Neurofilm vagy kvantumfilm

Zbigniew Rybczyński: Értekezés a képről

Vilém Flusser: A televíziós kép és a közösségi tér kategóriái a romániai forradalom fényében

Megnézhető előadások:

still Friedrich Kittler: Könyv és perspektíva adatbázis »
still Werner Künzel: A GÉP születése: Raymundus Lullus és találmánya adatbázis »
still Otto Rössler: Ha mi szabhatnánk meg a fény sebességét és az atomok méretét, a múltat és a jövőt is megváltoztathatnánk adatbázis »
still Vilém Flusser: A televíziós kép és a közösségi tér kategóriái a romániai forradalom fényében adatbázis »
still Peter Weibel: Az intelligens kép adatbázis »
still Zbigniew Rybczyński: A perspektíváról adatbázis »
 

Médiatörténet, médiaművészet (multimédia kiegészitők)

still Perspektíva, kép és látás web »
adatbázis »
still Képek perspektíva tankönyvekből 1730–1980 web »
still Alberti: A festészetről (részletek) web »
still Barabás Miklós: A festészeti távlatról web »
still Charles Hayter: Bevezetés a perspektíva, a gyakorlati geometria, a rajz és a festészet világába... web »
still A látás - kép és percepció kiállításhoz kapcsolódó AGY ÉS KÉP c. tudományos szimpózium megnézhető előadásai (Richard Gregory, Siegfried Zielinski, Kovács Gyula, Gulyás Balázs, Nicholas Wade, Jean-Pierre Changeux, Vidnyánszky Zoltán és mások) web »
adatbázis »
still Vision/ Látás adatbázis »
web »

 

Kép és mozgás / médiatörténet

still Muybridge, Marey és Székely Bertalan mozgástanulmányai web »
still Kovács Ilona előadásai: Az idő nyomában: E. J. Marey-tól a modern idegtudományig (Látás - AGY ÉS KÉP szimpozion) web »
adatbázis »
still Az idő bűvöletében: E. J. Marey és a modern idegtudomány (Tudományos képhasználat szimpozion) adatbázis »
web »
still Kempelen. Ember a gépben. web »
adatbázis »
katalogus (pdf)
still Pillanatgépek web »
adatbázis »
katalógus (pdf.)
still bauhauslab web »
adatbázis »
katalógus (pdf.)

 

Kísérleti film, tv és videó

still F.I.L.M. A magyar kísérleti film története és dokumentumai katalógus (pdf.)
still film/művészet. katalógus (pdf.)
still Tévétörténet web »
still Magyar videótörténeti kronológia web »
still Siegfried Zielinski: Sebesség és energia. Visszatekintés a 20-as évek techno-szférájéra adatbázis »
still Magyar videótörténet képekben pdf.
still Sub voce. Az első magyar videóinstalláció kiállítás adatbázis »
katalógus (pdf.)
still Nemzetközi videó-kronológia web »
still A videó és a média világa. web »
still Az elektronikus kép az analóg / digitális váltás időszakában: Bódy Gábor és Walter Gramming beszélgetése pdf.
still Bódy Gábor (1946 – 1985) web »
katalógus (pdf.)

 

Public art / művészet és társadalom

still Polifónia web »
adatbázis »
still Big Hope (Erhardt Miklós / Dominic Hislop) Saját szemmel web »
still Szubverzív részletek web »

 

Netművészet

still Alexei Shulgin: Form web »
still Olia Lialina: Agatha feltűnik web »
adatbázis »
still Szegedy-Maszák Zoltán: Cryptogram web »
adatbázis »
still Reality Check. Serbian Art during Wartime web »
still Net.art az 1998-as InternetGalaxison web »
web »
still Nyitrai Orsolya: ASCII web »

 

Kortárs médiaművészet: intermédia, multimédia

still A pillangó-hatás web »
adatbázis »
still MédiaModell web »
adatbázis »
still 2001: science + fiction / tudomány és fikció web »
adatbázis »
still Aura web »
adatbázis »
still Aktív kép web »
still Szegedy-Maszák Zoltán / Fernezelyi Márton: Átnézet web »
still Palotai Gábor: Maximizing the Audiance. The Book and the Animated Book web »
still Csörgő Attila web »
still Forgács Péter: Dunai exodus web »
still Németh Hajnal: Összeomlás – Passzív interjú web »
still Intermédia katalógus (pdf.)