személy

1944 –

Magyarország

http://www.farkasadam.hu/

1961-1964: Képző- és Iparművészeti Gimnázium, 1964-1968: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Mikus Sándor, 1968-1969: École Supérieure des Beaux-Arts, Párizs. 1979: I. Nemzetközi Rajztriennálé díja, Nürnberg; VIII. Országos Kisplasztikai Biennálé III. díja, Pécs; Fa és környezete kiállítás I. díja, Cegléd; 1983: Munkácsy-díj; VIII. Országos Kisplasztika Biennálé I. díja, Pécs; 1984: Szobrászat szabad térben kiállítás II. díja, Salgótarján; 1987: VI. Országos Éremművészeti Biennálé II. díja, Sopron; 1989: érdemes művész; XI. Országos Éremművészeti Kisplasztikai Biennálé I. díja, Pécs; 1993: XIII. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége díja. 1990 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1992-től a szobrász-tanszék vezetője, egyetemi docens. A Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora 2002–2007 között. 2010-ben Príma Díjat kapott. A szentendrei Grafikai Műhely alapító tagja és első elnöke, a szentendrei Art''éria Galéria alapító tagja. A Szimpozionok és Alkotótelepek Társaságának egyik vezetője, az AIAP (UNESCO) magyar nemzeti bizottságának vezetője. 1985-1990 között országgyűlési pótképviselő volt. 1948 óta Szentendrén él. Szobrászatának anyaga a kő, a bronz és a fa. Az első, 1968-as bemutatkozó kiállításának műegyüttesében még tradicionális portrék és stilizált figura-idézetek is szerepeltek, de már pályája e korai szakaszában a nonfiguratív térplasztikák, domborművek és érmek komponálása felé fordult. A Brâncuşi és Hans Arp művészetével párhuzamba állítható, a kortárs magyar szobrászatban társtalan törekvésének központi problematikája az elvont plasztikus formák, testek térbe helyezése. Az 1975 és 1980 között készült nagyméretű domborművei a hullámvonalra, illetve a hullámvonalak plasztikai-optikai hatására épültek. A 80-as évek kezdetétől a kötött és szabad, a konstruált és a képződött, a mesterségesség és természetesség jellegét, atmoszféráját hordozó formák feszültségére, ellentétére komponált műveket alkotott, amely tendencia a 90-es évek második feléig végigkíséri és egységessé teszi szobrászatát. A koherencia mind kisplasztikáit, mind a kiállítási méretű szobrait (az Entrópia-sorozat alkotásait), mind a monumentális, megbízásra készült, vagy alkotótelepi keretek között született műveit jellemzi. A 90-es évek munkáin fontos elemként jelent meg a spirális, a csavarodás motívuma. Alkotásai gyakran sorozatokká rendeződnek. Egy-egy alkotószakaszában kiemelt szerepet kap a grafika, mint ezt az 1986-os Célpontok című rajz- és szitanyomat-együttes is tanúsítja. 2002-ben elkészíti és felállítja a budapesti Szentháromság téren a „Tapintható Láthatatlan" elnevezésű bronz modellt világtalanok számára. 2011-től a Magyar Művészeti Akadémiának rendes tagja. A Royal British Society of Sculptor a tagjai közé választja. forrás: http://artportal.hu/lexikon/muveszek/farkas-adam-72