személy

1946 – 1985

Magyarország

http://https://bodygabor.hu/

Budapesten született. A budapesti Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen tanult filozófia-történelem szakon (1964/71), diplomadolgozatának címe a ’Filmi jelentés attribúciója’. Már hallgatóként foglalkozik forgatókönyvírással és közreműködik több filmben (’Agitátorok’, 1969, rendezte Magyar Dezső). Első önálló filmjét 1971-ben készíti (’A harmadik’), ekkor tagjává választja a Balázs Béla Stúdió (BBS). A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója film- és tévérendezői szakon 1971 és 1975 között. 1972-ben tartja első előadásait a filmnyelvről (később az ELTE-én budapesten és a KLTE-én debrecenben). 1973-ban megszervezi a BBS-ben a ’Filmnyelvi sorozatot’, a stúdió első kísérleti filmes projektjét, melybe képzőművészeket, zenészeket, írókat is meghív. Ennek keretében forgatja le a ’Négy bagatellt’ (operatőr Vidovszky László zeneszerző), melyet bemutatnak Amsterdamban (1979) és Genovában (1980) is. Diplomafilmje, az ’Amerikai anzix’ (1976) elnyeri a mannheimi 25. Internationale Filmwoche nagydíját, majd a magyar kritikusok díját is. 1978-ban meghívottként előadást tart az Edinburgh-i Filmfesztiválon ’Total expanded cinema’ címmel, melynek előzménye, a "végtelen tükörcső" először az 1973-as tihanyi szemiotikai kongresszuson hangzott el. ’Nárcisz és Psziché’ c. filmje (1980) számos díjat nyert (Magyar Játékfilm Szemlén kiemelt díj, 1981; Cannes, Quinzaine des Réalisateurs; Locarno, Bronz Leopárd díj; Figuera da Foz, CIDALC-díj). 1980-ban az ő kezdeményezésére alakul meg az első nemzetközi videómagazin, az INFERMENTAL (10+1 kiadás). Szemináriumokat tart a berlini Filmakadémián (DFFB, 1982, 1983, 1985). Még életében retrospektív kiállítása van a DAAD-Galeriában, Berlinben 1983-ban. Számos díjban részesült posztumusz és fesztiválokon mutatták be életművét korai halálát követően (1985). A felsoroltakon kívül készített tévédrámákat (’Krétakör’, 1978), ún. „dokumentumanalízist” (’Privát történelem’, 1978), különböző műfajú videómunkákat (’Der Dämon in Berlin’, 1982; ’De occulta philosophia’, 1983). (2011)