Czeglédy Nina

Roskó Gábor, Várnai Gyula

FORRÁS

dokumentáció / kiállítás / interjú

1994

angol, magyar

(…) A koncepció szerint a közönségnek konfrontálódnia kellett a művekkel, beléjük kellett botlania, anélkül meglátnia, hogy túlságosan azonosíthatóak-azonosítottak lettek volna (ami a múzeumokban kiállított munkákra mindig jellemző). A magyar közönség úgy találkozott a POLLIFÓNIÁVAL, hogy kinyitotta az újságot vagy egy folyóiratot, felszállt a buszra, autóval átment a hídon, belépett egy nyilvános telefonfülkébe, kapott egy hivatalos, lebélyegzett borítékot, bement a zöldségeshez, sétált az utcán, ránézett egy elektromos hirdetőtáblára, esetleg egy bombatölcsérre vagy elhagyott grundra bukkant, lement a Duna-partra, ellátogatott egy oktatási intézménybe, egy művész lakásába, kereskedelmi központba, múzeumba vagy magángalériába. A soron következei eseményt naponta, mindig azonos oldalon, a jellegzetes meander mintával keretezve hirdettük meg a két legolvasottabb napilapban. Az eseményeket a kisebb magánvállalkozások cégéreihez hasonló kis zománc táblával jelöltük. (…) (Mészöly Suzanne)

Polifónia