személy

1950 –

Magyarország

Budapesten született. Jelenleg az ELTE Esztétika Tanszékén és a Rusztikai Intézetben tanít irodalomesztétikát, médiaelméletet és orosz kulturtörténetet habilitált docensként. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-orosz szakán szerzett diplomát 1974-ben. 1976-ban doktorált. 2006-ban habilitált. Alapítója és egyik irányítója az ELTE-n működő Magyar Rusztikai Intézetnek, és alapító szerkesztője a 2000 című társadalmi és irodalmi folyóiratnak. Továbbá szerkesztője volt az alábbi folyóiratoknak: 'Jelenlét' (1970/73), 'Medvetánc' (1981/84), 'Filmvilág' (1983/86), 1988-tól az 'Új Hölgyfutár' egyik alapító szerkesztője. Számos könyve és publikációja jelent meg Oroszországról, amelyet lefordítottak angol, francia, orosz és német nyelvre is. A ’Negyedik Oroszország’ című könyvében (Szabad Tér, 1990) megkísérelte felvázolni az orosz nacionalizmus eszmetörténetét és számos könyvet írt az orosz avantgardról, a sztálini korszak totalitárius kulturájáról és a negatív utópiákról. Válogatott kötetei: ’Tetem és tabu’ (Kijárat, 1996); ’Tarkovszkij’ (Kovács András Bálinttal, Helikon, 1997). Politikai és politológiai alapkérdések a témája legújabb kötetének: ’A kékek és a zöldek’ (Palatinus Könyvkiadó, 2010). 1984-ben irodalmi munkásságáért József Attila-díjat kapott. Az utóbbi évek kitüntetései: a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja 2006-ban és Pulitzer-emlékdíj 2009-ben. (2011)